Sokféle dallam él görögkatolikus egyházunkban. Legtöbb esetben ugyanazt a dallamot éneklik, csak éppen másutt hajlítják, másként díszítik, s ez okozza a különbségeket. Az ősibb egyházközségekben élnek egészen sajátos dallamok is. Ezek mindenképpen értékeket jelentenek. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik helyes, a másik hibás. Természetesen vannak szebb és kevésbé szép megoldások, értékesebb és kevésbé értékes variánsok. A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Kántorszakának kutató csoportja sok éves munkával kívánja földolgozni, értékelve megőrizni, amennyire lehetséges, közre is adni ezeket az egyedi dallamtöredékeket, motívumokat, dallamokat.

Ezenközben meglévő dallamainkat is szükséges gondozni, csiszolni, természetes változásaikat helyes irányba terelni. Legfőbb szempont a szöveghez igazodó dallamvezetés. Tudjuk jól, hogy attól szenved legtöbbet görögkatolikus dallamvilágunk, hogy énekeink eredetileg szláv szövegre íródtak, követve a szláv nyelv szöveghangsúlyait. Ettől merőben eltér magyar nyelvünk ritmusa, természetes lüktetése, s ebből fakadnak olykor egészen meglepő, furcsa hibák, néhol a szavakat kifacsaró dallamfordulatok. Ezek legnagyobb részét észre sem vesszük, annyira hozzászokott a fülünk. Ám, amit megszoktunk, még nem biztos, hogy jó is. Feladatunk és felelősségünk, hogy a ránk bízott, csak általunk énekelt egyházi énekkultúrát gondozzuk, fejlesszük.

Ennek jegyében áll itt egy rövid összeállítás azokról az apró módosításokról, amelyek a Szent Liturgia leggyakrabban énekelt dallamváltozatát igazítják helyre.

Amit itt lát a kedves olvasó/éneklő, az nem kötelező előírás. Ilyen nincsen, éppen azért, hogy őrizzük az egyes közösségek sajátosságait. Mégis, érdemes odafigyelni a szakértők javaslataira. Tudvalevő, hogy bizony nem könnyű változtatni akár csak egyetlen helyen is a közösség megszokott énekén. De érdemes ezért áldozatot hozni, kitartó munkával nevelni éneklő közösségünket. Nyíregyházán és Máriapócson már így éneklünk. Az igényes, többre törekvő kántorok – nyilván csakis a parókussal egyetértve, annak támogatásával – alkalmazhatják ezeket a most közreadott módosításokat.





Kisebb változások a Szent Liturgia éneklésében:

1. Mennyei Király, Vigasztaló... ének kezdőszavainál a dallam jobban igazodik a szöveg ritmusához, ha a Vigasztaló szó első szótagjára lép föl, nem a másodikra (t d r r d m m m r).

2. A nagy ekténia végén, de más ekténiáknál is, amelyekben szerepel: Oltalmazz, ments meg, könyörülj..., erre a válasz a többitől eltérően egészen föntről indít, ezzel zárja le a dallamsort: Uram, ir-galmazz! (sm, fm r d ).

3. Első antifona: ... A-z Istenszülő imái által... – csak az aláhúzással jelölt névelőt hajlítjuk, a többi szótagot szillabikusan énekeljük: (mf s f m r m r d t d).

4. Második antifona hétköznap: ... szenteidnek imái által – hajlítás nélkül szillabikusan énekeljük (m f s f m r d t d)

5. Második antifona vasárnap: ... aki halottaidból föltámadtál – így a névmás után következő szó kezdő szótagja kapja a hangsúlyt .

6. Istennek egyszülött Fi-a... – hajlítás csak a jelölt szótagnál van, így az természetesen már hamarabb szerepel a dallamban (nem csak r, hanem m r, együtt tehát: s s s d’ s f m r d)

7. Harmadik antifona: ... aki halottaidból föltámadtál / aki szenteidben csodálatos vagy – így a névmás után következő szó kezdő szótagja kapja a hangsúlyt.

8. Kisbemenetre: ... aki halottaidból föltámadtál / aki szenteidben csodálatos vagy – hasonlóképp.

9. Evangélium előtt és után: Dicsősé-ég néked, Uram. A hajlítás a harmadik (sé-ég) szótagon van, nem pedig az ötödik (-ked) szótagon (d m r m f m, r d).

10. Alkalmi ekténia éneklésekor a 3-as Uram irgalmazz! mindháromszori ismétlésében nem a kezdő (u-)hanem a második (-ram) szótagot nyújtjuk (dd s d r m / mm r m f s / s l s f m r d).

11. Szeressük egymást után: Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, a-az egyvalóságú é-és osztatlan Szentháromságot – a jelölt szótagokat hajlítva énekeljük.

12. A békesség ir-galmát, a dicséret áldozatát – csak az aláhúzott szótagot hajlítjuk, tehát az áldozatát szóban nincs hajlítás, azt szillabikusan énekeljük (fm r d).

13. Adjunk hálát az Úrnak! után: Méltó és igazságos... az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, a-az egyvalóságú é-és osztatlan Szentháromságot – a jelölt szótagokat hajlítva énekeljük.

14. Vegyétek, egyétek... után az Amen rövid (d r d), Igyatok ebből mindnyájan... után az Amen hosszú (d r m r m f m r d).

15. Valóban méltó ének több pontján van dallamigazítás.

16. Teljenek be ajkaink himnusz
a. 2. sorát hajlítással kezdjük: ...ho-ogy énekeljük, Uram (mf s s f m rr).
b. Zárósora pedig így végződik: ...igazságaid felett. A-alleluja (m m s s f m r, m f mm r d).